Első

Már régóta tervezgetem, hogy elkezdek írni megint, de eddig nem volt olyan sok időm, hogy erre is jusson. De amióta iskolában van a kicsi is, jobban ráérek. És azt hiszem kicsit lazább is vagyok, bár ez majd kiderül...azért ma addig csaknem tudtam leülni a gép elé, amíg -a számomra elfogadható szinten- össze nem pakoltam és persze ebbe beletartozott egy alapos porszívózás is. (Ehhez az is kellett, hogy Macek, Manó és az Ember elhagyják a házat. Máskülönben felesleges időtöltés az egész...)

Négy nap itthonlét! Nálunk most van MAE hétvége, amikor a gyerekeknek nincs iskola és a tanárok különböző továbbképzéseken vehetnek részt. Így csütörtöktől itthon vannak. Az első nap egy helyileg szervezett cserkésznapon vettünk részt. A János Vitéz témakörében folytak a különböző feladatok. Megtanultunk egy pár hasznos csomózást, voltak csapatépítő és ügyességi játékok, dalok, térképészet, uzsonna, stb. Nagyon jól éreztük magunkat! Tegnap pedig kirándultunk. Nagyon klassz idő volt szerencsére, nem úgy mint ma, hogy esik az eső...Elmentünk az Olvier Kelley Farmra, ahol betekinthettünk, a gazdálkodás, állattartás, stb...régi és mai formájába. Hát a régi mód kb. 100 évvel ezelőtt volt, itt Minnesotában...az én gyerekkoromban a nagyapám, szinte ugyanazokkal az eszközökkel dolgozott, sőt Édesapám is azokat használja a mai napig, pedig nem vagyok 100 éves... Én inkább a modern kukoricaaratásnál tátottam a számat. Ezek az új aratógépek ugyanis teljesen automaták, nem kell őket kormányozni! A sor végén is automatikusan megfordulnak. Továbbá van egy kis kompjúter, ami azt is jelzi a gazdának, hogy az egyes helyeken mennyi kukoricát adott a föld. Így tudja elemezni, hogy legközelebb hova, mennyit és miért. Szerintem ez hihetetlen techikai fejlődés. Állítólag a minnesotai farmok több élelmiszert állítanak elő, mint a világ legtöbb országa. Hát az biztos, hogy nem éheznek itt az emberek. A többség nem legalábbis, de az is biztos, hogy ennek ellenére kevesen tudják mi az a patiszon. Csak azért, mert én mióta itt élek (15 éve) egyszer sem láttam még a boltokban. (pattypan squash egyébként). Aztán este elmentünk a szokásos évi Halloween partyra. Manó egy félelmetes, gonosz embernek akart felöltözni, Voldemortnak igazából a Harry Potterből. Sajnos, mint mindent, a jelmezvarrást is az utolsó pillanatra hagytam, így egyszerűbb volt megrendelni a hosszú, fekete köpönyeget. Amikor megérkezett nem szólt semmit, örömmel felvette és játszottak és nekem csak ma reggel tűnt fel, ahogy a fényképeit nézegettem, hogy nem örülnek a szemei. Hiányzik belőlük az izgatottság és a felszabadultság. Aztán megkérdeztem tőle, amikor kettesben voltunk és beigazolta érzéseimet. Nem tetszik neki, mert nem ijesztő. Tehát nem bújhatok ki kötelességem alól, és holnap meg is veszem az anyagot. (Holnap...nem ér nevetni! Megigérem megcsinálom, sőt, fényképekkel bizonyítani is fogom!) Macek egyébként Hermione volt. Sima ügy, csak varázspálcája nem volt, de ma azt is beszerezték. Itt egy kép a Mother Nature Walk-ról. Találkozhattak az összes itt élő állattal. Nagyon jópofa jelmezeik voltak, és mi imádjuk a baglyokat!