2018
Megint eltelt egy hónap! Pedig nagyon sokat gondolok arra, hogy annyi mindent szeretnék világgá "kürtölni". Például, hogy milyen jó kis könyveket olvasok, vagy, hogy milyen nagyszerű emberekkel találkozok. Néha szeretnék írni a vitáinkról itthon, de nem vagyok elég következetes és mindent csak halogatok, egészen addig a pontig, hogy elfogy a lelkesedés, a harag, stb. No, de ma este itt ülök és mesélek!
Kezdem azzal, hogy az online tanítás mellett elkezdtem dolgozni. Igaz, mindössze heti 8 órát és, amit keresek az nem is pénz szinte, de nagyon élvezem, hogy emberek között vagyok. De még milyen emberek között! Mindenféle! Főleg nők, mert ez egy üzlet, ahonnan nagyon szeretek öltözködni. Ez a lehetőség nem csupán arra jó, hogy kedvezményesen vásárolhatom meg a ruhákat és cipőket, hanem arra is, hogy ne csak a szekrényben lógjanak az ilyen-olyan nadrágok, farmerek, szoknyák, kabátok, illetve ne csak az ágy alatt porosodjanak a dobozokban álló cipők, hanem arra is, hogy HORDJAM őket! Persze ehhez hozzátartoznak a kiegészítők, a frizura és a smink is. Egy héten kétszer felöltözhetek olyan szépen, amilyen szépen csak szeretnék és senki, de senki nem fogja azt mondani, hogy "hová öltözött ki ennyire", hanem azt mondják, hogy "hol vette a blúzát, nadrágját, cipőjét, stb. Nekem ez már nagyon kellett! Nagyon kellett valami, amit én csinálok magamért. Kellett a kihívás is, hogy megtaláljam az egyensúlyt a család és a szabadidő között. Persze így is az első a család és a gyerekek. Ha nyitás előtt kell mennem, akkor 6-kor ébresztő és reggel 8-kor már rotyog a vacsora azokon a napokon, amikor iskola után úszásra, vagy zongorára viszem a gyerkőcöket. Pénteken pedig igyekszem nem dolgozni, hogy a bevásárlás, mosás és takarítás nehogy a hétvégére maradjon, amikor ugyebár együtt a család...Ez az egész abból jött, hogy fogszabályzóm lesz. Egy évek óta dédelgetett álmom! Borsos ára miatt azonban mindig azt gondoltam, hogy nem lehetek ilyen önző. Nem vehetek ki ennyi pénzt a családi kasszából, főleg, ha már 41 évig és 7 hónapig elvoltam így. Aztán addig szoroztam és osztottam, és gondolkodtam, kerestem és érdeklődtem, hogy lett ez a kis mellékállásom. Most ez jó a nyárig, amikor úgyis abba kell hagynom, hiszen itthon lesznek a gyerekek, utazunk, szeptemberben pedig majd meglátjuk mi lesz. (Ötleteim vannak!) Szóval így vannak az online óráim heti rendszerességgel, van ez a kis 8 órás munkám, eljárok tornázni és mellette vezetem a háztartást. És csatlakoztam az ún. Moms Demand Actions csoporthoz a floridai iskolai lövöldözés kapcsán. Egyelőre nem tettem semmi említésre méltót azon kívül, hogy jelenlétemmel támogattam a találkozókat, de ott vagyok. Ott vagyok, mert a 8 éves fiam fél iskolába menni. Mert én is félek elengedni őket reggel. Féltem őket ma és féltem őket, amíg élek! Féltem a fiatalokat, a jövő nemzedékét! Borzasztó jó érzés hallgatni ezeket az inteligens 16-17 éveseket, akik még nem szavazhatnak, kérni engem is, mint fenőttet, hogy jól gondoljam át kire szavazok. Ezek az emberek fognak gondoskodni rólam, amikor öreg leszek és amikor az enyéim még mindig kiskorúak. De itt egy sztori például arról, hogy a látszat mennyire csal! Ahová tornázni járok, az egy kis stúdió. Nem olcsó hely, és látszik is, hogy akik oda járnak tornázni, azoknak mind van mit aprítani a tejbe. Ahogy elnézegetem ezeket a tornára is jól öltözött, kifestett, mindenféle ékszerekkel feldíszített nőket, azon gondolkoztam hétfőn, hogy vajon hányan szavaztak közülük Trumpra. Az arcokat nézve, mindenki olyan kifinomultnak és iskolázottnak tűnik, hogy azt gondolnám senki. Hétfőn azonban nagy csalódás ért. Az egyik társam, akivel olyan jókat beszélgettem eddig felszínes dolgokról, kijelentette, hogy ez a floridai lövöldözés nem a fegyverviselésről/használatáról szól. Ez az FBI felelőssége, hogy nem figyeltek oda eléggé és, nem végezték a munkájukat. Nem a fegyvereket kell elvenni, hanem ezeket az embereket felelősségre vonni. Mert ha elveszik az emberektől a fegyvereiket, akkor oda jutunk, mint ahová a II. világháborúban jutatták az embereket a nácik...Ez egy 3 gyermekes anyuka. Ott a stúdióban nem akartam vitatkozni vele. Rádasásul nagyon gyakran van akkor ott mint én. Így nagyon diplomatikusan annyit mondtam csak, hogy nagyon meglepő véleményeket hallok erről a témáról.
Nagyon fontos történelmi időket élünk most. És szeretnék aktív részese lenni. Lehet nálam most kezdődik a kapuzárási pánik? Vagy az is lehet, hogy most értem meg arra, hogy igazából megtaláljam a helyem, hogy én is hasznos tagja legyek a társadalomnak.
Pénteken utazunk vakációzni. Kicsit elmegyünk süttetni a hasunkat és feltöltődni D vitaminnal. Remélem újúlt erővel és hatalmas energiával térek vissza! (És, hogy addigra eltűnik a tél!!!!)
Folyt. köv.
Kezdem azzal, hogy az online tanítás mellett elkezdtem dolgozni. Igaz, mindössze heti 8 órát és, amit keresek az nem is pénz szinte, de nagyon élvezem, hogy emberek között vagyok. De még milyen emberek között! Mindenféle! Főleg nők, mert ez egy üzlet, ahonnan nagyon szeretek öltözködni. Ez a lehetőség nem csupán arra jó, hogy kedvezményesen vásárolhatom meg a ruhákat és cipőket, hanem arra is, hogy ne csak a szekrényben lógjanak az ilyen-olyan nadrágok, farmerek, szoknyák, kabátok, illetve ne csak az ágy alatt porosodjanak a dobozokban álló cipők, hanem arra is, hogy HORDJAM őket! Persze ehhez hozzátartoznak a kiegészítők, a frizura és a smink is. Egy héten kétszer felöltözhetek olyan szépen, amilyen szépen csak szeretnék és senki, de senki nem fogja azt mondani, hogy "hová öltözött ki ennyire", hanem azt mondják, hogy "hol vette a blúzát, nadrágját, cipőjét, stb. Nekem ez már nagyon kellett! Nagyon kellett valami, amit én csinálok magamért. Kellett a kihívás is, hogy megtaláljam az egyensúlyt a család és a szabadidő között. Persze így is az első a család és a gyerekek. Ha nyitás előtt kell mennem, akkor 6-kor ébresztő és reggel 8-kor már rotyog a vacsora azokon a napokon, amikor iskola után úszásra, vagy zongorára viszem a gyerkőcöket. Pénteken pedig igyekszem nem dolgozni, hogy a bevásárlás, mosás és takarítás nehogy a hétvégére maradjon, amikor ugyebár együtt a család...Ez az egész abból jött, hogy fogszabályzóm lesz. Egy évek óta dédelgetett álmom! Borsos ára miatt azonban mindig azt gondoltam, hogy nem lehetek ilyen önző. Nem vehetek ki ennyi pénzt a családi kasszából, főleg, ha már 41 évig és 7 hónapig elvoltam így. Aztán addig szoroztam és osztottam, és gondolkodtam, kerestem és érdeklődtem, hogy lett ez a kis mellékállásom. Most ez jó a nyárig, amikor úgyis abba kell hagynom, hiszen itthon lesznek a gyerekek, utazunk, szeptemberben pedig majd meglátjuk mi lesz. (Ötleteim vannak!) Szóval így vannak az online óráim heti rendszerességgel, van ez a kis 8 órás munkám, eljárok tornázni és mellette vezetem a háztartást. És csatlakoztam az ún. Moms Demand Actions csoporthoz a floridai iskolai lövöldözés kapcsán. Egyelőre nem tettem semmi említésre méltót azon kívül, hogy jelenlétemmel támogattam a találkozókat, de ott vagyok. Ott vagyok, mert a 8 éves fiam fél iskolába menni. Mert én is félek elengedni őket reggel. Féltem őket ma és féltem őket, amíg élek! Féltem a fiatalokat, a jövő nemzedékét! Borzasztó jó érzés hallgatni ezeket az inteligens 16-17 éveseket, akik még nem szavazhatnak, kérni engem is, mint fenőttet, hogy jól gondoljam át kire szavazok. Ezek az emberek fognak gondoskodni rólam, amikor öreg leszek és amikor az enyéim még mindig kiskorúak. De itt egy sztori például arról, hogy a látszat mennyire csal! Ahová tornázni járok, az egy kis stúdió. Nem olcsó hely, és látszik is, hogy akik oda járnak tornázni, azoknak mind van mit aprítani a tejbe. Ahogy elnézegetem ezeket a tornára is jól öltözött, kifestett, mindenféle ékszerekkel feldíszített nőket, azon gondolkoztam hétfőn, hogy vajon hányan szavaztak közülük Trumpra. Az arcokat nézve, mindenki olyan kifinomultnak és iskolázottnak tűnik, hogy azt gondolnám senki. Hétfőn azonban nagy csalódás ért. Az egyik társam, akivel olyan jókat beszélgettem eddig felszínes dolgokról, kijelentette, hogy ez a floridai lövöldözés nem a fegyverviselésről/használatáról szól. Ez az FBI felelőssége, hogy nem figyeltek oda eléggé és, nem végezték a munkájukat. Nem a fegyvereket kell elvenni, hanem ezeket az embereket felelősségre vonni. Mert ha elveszik az emberektől a fegyvereiket, akkor oda jutunk, mint ahová a II. világháborúban jutatták az embereket a nácik...Ez egy 3 gyermekes anyuka. Ott a stúdióban nem akartam vitatkozni vele. Rádasásul nagyon gyakran van akkor ott mint én. Így nagyon diplomatikusan annyit mondtam csak, hogy nagyon meglepő véleményeket hallok erről a témáról.
Nagyon fontos történelmi időket élünk most. És szeretnék aktív részese lenni. Lehet nálam most kezdődik a kapuzárási pánik? Vagy az is lehet, hogy most értem meg arra, hogy igazából megtaláljam a helyem, hogy én is hasznos tagja legyek a társadalomnak.
Pénteken utazunk vakációzni. Kicsit elmegyünk süttetni a hasunkat és feltöltődni D vitaminnal. Remélem újúlt erővel és hatalmas energiával térek vissza! (És, hogy addigra eltűnik a tél!!!!)
Folyt. köv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése