Januári gondolatok
Hm... gyorsan, sőt nagyon gyorsan telik az idő! 2018! Első poszt... Nem tudom hol kezdjem...folyamatosan a szilveszter jár az eszemben. Itthon voltunk. Megívtuk a szomszédjainkat, de sajnos csak az egyik tudott eljönni. A másik betegségre hivatkozva lemondta. Így 5 gyerek, 4 felnőtt arányban voltunk. Amúgy 7 (!!!) gyerek, 6 felnőtt lett volna, nagyon rémísztően hangzik! Szóval átjött a Szomszéd... A Szomszéd férj, 3 gyermek apja... Egy olyan fazon, aki után soha nem fordulnék meg. Aki egyszerűen nem keltené fel a -mondjuk 20-25 éves önmagam érdelődését...és talán amúgy sem, ha talán nem lennének álmaim éjjel, ha nem lennék ebben a korban...vagy nem is tudom...Middle age? Hogy hívják azt, amikor az ember lánya hirtelen rádöbben, hogy soha többé nem lehet szerelmes? Olyan szerelmes, mint fiatalon? Amikor ábrándozunk arról, hogy a folyosón összefutunk? Vagy felszáll a buszra, mert minden reggel együtt utazunk? Vagy eljön a sörkertbe, mert oda szokott járni a haverjaival? Nem vagyok szerelmes a szomszédba, de elmondom mi történt. Nagyon vártam hogy jöjjön, mert mindig borzasztóan kedves, és egyszerűen lenyűgöző a stílusa. A hófehér fogai, a mosolya, ahogy beszél..."I am cute."...de nem szándékosan
Mindegy! Jött és én vártam. És amennyire vártam, annyira kiábrándító volt (szerencsére). Úgy jött, hogy ivott előtte. Ez nekem egy nagyon taszító dolog. Utálom a részeg férfiakat! Nem volt vele semmi baj. Nem volt hangos, se nem volt rámenős, csak nem az volt, akit én vártam. Vagy lehet ez volt az igazi Szomszéd!? Mellém ült és én flörtöltem vele. Mert tudtam, hogy lehet. Egy játék volt az egész, amit szerintem senki nem vett észre. (Szomszédasszony hazament közben.) Megkérdeztem hány éves. 37. 37!!! Azt hittem 47...és ő azt hitte én 32 vagyok!!! Mondjuk ez jólesett. (azóta is ezen ábrándozok) De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy megfogta a derekamat valamiért. Egy ártatlan mozdulat, amit az Ember egy idegen nővel soha nem merne, és ez a férfi sem azért tette, mert...de én annyiszor visszajátszottam már ezt az egy pillanatot, és nem is tudok tőle elszakadni... De nem azért, mert szerelmes vagyok belé, vagy, mert szeretném elcsábítani. Nem! Egyszerűen az az érzés, hogy NŐ vagyok. Olyan, aki még fiatal, de már nem csitri. Mint a filmekben...Még mindig kívánatos, de nem elérhető. Nyilván ezek csak bebeszélések, hisz soha, de soha nem kavarnék fel egy állóvizet! Se a sajátomat, se másét. De az érzés eszembejuttatja a fiatal(abb) önmagamat és magát a fiatalságot, ami úgy, ahogy van néha borzasztóan hiányzik. Persze az Ember minden nap kifejezi, hogy menyire kívánatos vagyok a számára, de én arra gondolok, hogy ugyanaz már x éve és még ugyanaz x évig. Ugyanakkor én vagyok az, aki fülét, farkát behúzza mihelyst észreveszi, hogy valaki érdeklődik iránta!!! És igenis, soha rosszabbat még x évig! Remélem az az x még nagyon nagyon sokáig tart...de olyan jó volt szerelmesnek lenni! Ábrándozni arról, hogy megfogja derekamat...a szép, barna bőréről, hogy vajon fel fog-e hívni, mikor jön az e-mail...stb. És most ott van két kis szuszogó nyuszika az ágyban, akik nem tudnának nélkülem boldogulni, és akikért kimondhatatlnul hálás vagyok. És persze Ő! A bőre, a mosolya, a fogai, a személyisége, már x éve ugyanaz, de mégis más. Akit szeretek nagyon is! De vajon leszek-e még szerelmes? Mi lesz ha nem....és mi lesz, ha igen? ...
Mindegy! Jött és én vártam. És amennyire vártam, annyira kiábrándító volt (szerencsére). Úgy jött, hogy ivott előtte. Ez nekem egy nagyon taszító dolog. Utálom a részeg férfiakat! Nem volt vele semmi baj. Nem volt hangos, se nem volt rámenős, csak nem az volt, akit én vártam. Vagy lehet ez volt az igazi Szomszéd!? Mellém ült és én flörtöltem vele. Mert tudtam, hogy lehet. Egy játék volt az egész, amit szerintem senki nem vett észre. (Szomszédasszony hazament közben.) Megkérdeztem hány éves. 37. 37!!! Azt hittem 47...és ő azt hitte én 32 vagyok!!! Mondjuk ez jólesett. (azóta is ezen ábrándozok) De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy megfogta a derekamat valamiért. Egy ártatlan mozdulat, amit az Ember egy idegen nővel soha nem merne, és ez a férfi sem azért tette, mert...de én annyiszor visszajátszottam már ezt az egy pillanatot, és nem is tudok tőle elszakadni... De nem azért, mert szerelmes vagyok belé, vagy, mert szeretném elcsábítani. Nem! Egyszerűen az az érzés, hogy NŐ vagyok. Olyan, aki még fiatal, de már nem csitri. Mint a filmekben...Még mindig kívánatos, de nem elérhető. Nyilván ezek csak bebeszélések, hisz soha, de soha nem kavarnék fel egy állóvizet! Se a sajátomat, se másét. De az érzés eszembejuttatja a fiatal(abb) önmagamat és magát a fiatalságot, ami úgy, ahogy van néha borzasztóan hiányzik. Persze az Ember minden nap kifejezi, hogy menyire kívánatos vagyok a számára, de én arra gondolok, hogy ugyanaz már x éve és még ugyanaz x évig. Ugyanakkor én vagyok az, aki fülét, farkát behúzza mihelyst észreveszi, hogy valaki érdeklődik iránta!!! És igenis, soha rosszabbat még x évig! Remélem az az x még nagyon nagyon sokáig tart...de olyan jó volt szerelmesnek lenni! Ábrándozni arról, hogy megfogja derekamat...a szép, barna bőréről, hogy vajon fel fog-e hívni, mikor jön az e-mail...stb. És most ott van két kis szuszogó nyuszika az ágyban, akik nem tudnának nélkülem boldogulni, és akikért kimondhatatlnul hálás vagyok. És persze Ő! A bőre, a mosolya, a fogai, a személyisége, már x éve ugyanaz, de mégis más. Akit szeretek nagyon is! De vajon leszek-e még szerelmes? Mi lesz ha nem....és mi lesz, ha igen? ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése