December

Az egyik legkedvesebb hónapom az évben. Rengeteg kézimunkám születik ilyenkor. Ezekből pedig rengeteg új ötlet születik meg, amiket igyekszem megvalósítani szülinapokra, vagy húsvétra. Addig, amíg kicsik a Kicsik. Persze rájöttem, -és bevallom, igen nagy kiábrándulást okozott-, hogy vannak emberek, akik nem értékelik a kézzel készített tárgyakat. Nálunk ugyanis nagy szokás az ún. White Elephant játék karácsonykor. Ennek nagyon sok változata létezik. A lényege az, hogy nem tudja senki, hogy kitől van az ajándék, amit mindenki random választ, a csomagolás alapján. Anyósom mindig vicces ajándékokkal lepi meg a résztvevőket, így mindenki igyekszik valami humoros dolgot hozni. Én már a 3. éve vagyok hivatalos egy ilyen Fehér Elefánt játékra, amit az egyik hontársam szokott rendezni, csak a Magyar Csajok-nak (persze nincs mindenki meghívva!!!)  Nem emlékszem mit vittem az legelső ilyen játékra, de azt tudom, hogy tavaly készítettem nagyon szép tányér alátéteket és vettem egy best seller (itt legalábbis) szakácskönyvet. Senki nem értékelte...Az idén vettem egy falinaptárat, amit egy művész rajzolt, és minden hónap egy-egy országot ábrázolt, valamint az adott ország jellegzetteségeit. Volt ott Japán, Skandinávia, Argentína, stb. és ehhez adtam egy általam készített kerámia karácsonyfadíszt, ja és készítettem egy isteni finom Nutella Likőrt Katicával. Borzasztó csalódást okozott, amikor láttam, hogy aki az én ajándékomat választotta, elcserélte valaki mással és nem is tudom mit vitt haza. A díszt szerintem észre sem vette.  Azt hiszem nem érdemes tovább próbálkoznom abban a körben. Mert természetesen az idén is készültek csodás dolgok. Kár, hogy nem készítettem mindegyikről képet, de itt van egy azért...

Ezeknek a nyulaknak még meg kell csinálnom egy répajelmezt, úgyhogy folyt. köv.

Közben az Online Suliban egyre aktívabb szerepeket vállalok. Nagyon élvezem és már több olyan konferencia beszélgetésen vettem részt, ahol más államok beli, nagyon tehetséges magyarokkal volt lehetőségem megismerkedni. A tanítás része pedig eszméletlen jó! Az egyik kis tanítványom Kínában él. Hihetetlen milyen távolságokat lehet áthidalni a technika segítségével.

Ma elkezdük tervezni a nyári utunkat is Magyarországra. Olyan izgalmas! Manóci kijelentette, hogy Perkupára mindenképp mennünk kell. A legutóbb ugyanis nagyon tetszettek neki a régi, rozsdás szekérkerekek, a szerszámok és a furik, amivel Papóval elmentek vízért. Igazi fiú paradicsom! Maceknak a fű túl hosszú volt, úgyhogy ő inkább a konyhában maradt az asszonyokkal. De emlékeznek a kis barátaikra is, akikkel Budapesten és Százhalombattán játszottak és a cukrászdákra, ahova napi szinten bejártunk. Nehéz azokra a forró napokra gondolni, amikor itt főleg karácsony utánra fogcsikorgató hideget jósolnak a meteorológusok.

Nekünk már csak egy hét van az iskolából az idén. Jó lesz itthon! Az Ember is itthonról fog dolgozni a két ünnep között. Várom már! Egy kicsi szusszanás, pizsamás, kávézós reggelek, napközbeni szunyókálás és finom falatok. Hasonló nyugalmas ünnepeket kívánok mindenkinek!

Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.

Márai Sándor

Folyt. köv.